20. My Life With You (+18)

Sziasztok.!:) 
Igen tudom régen volt rész, de meghoztam.:)
Nos, remélem észrevettétek, hogy ennek a résznek a címe ugyanaz mint a blog neve. Ez nem is véletlen. 
Úgy döntöttem, hogy befejezem ezt a blogot. Tudom, hogy ez most váratlanul ért titeket, de higgyétek el engem is. 
Már nem tudom, hogyan folytatni tovább a történetet. Nincs semmi ötletem és úgy éreztem, itt az ideje, hogy elhozzam a befejező részt. 
Nagyon, de tényleg nagyon köszönöm azoknak akik rendszeresen olvasták, és kommentelték a blogot. Nagyon szerettem ezt a blogot és nehéz volt meghozom ezt a döntést, de ennek így kell lennie.  Sajnálom. 
Még egyszer nagyon szépen köszönök nektek mindent.!!  
Szeretlek titeket és remélem az utolsó rész is tetszeni fog, és mosolyogva olvassátok végig:) 
Remélem a másik kettő blogomnál még találkozunk.!<33333333



- Nem megyünk fürdeni? - vigyorgott ravaszul Justin. 
- Ketten? - vigyorogtam vissza rá.
- Nélküled nem mennék! - kapott ölébe és bementünk a fürdőbe. 
Levetkőztünk. Mielőtt beálltam volna a kádba, levettem kezemről a kötést. Bemásztam Justinhoz.  Elfordította a csapot és ránk engedte a langyos vizet.  Felszisszentem, amikor a víz hozzáért a csuklómon lévő vágásokhoz. Justin ezt  észrevette és azonnal arrébb rakta a zuhanyfejet. 
- Nagyon fáj? - kérdezte.  Nem válaszoltam, csak bólogattam.  - Sajnálom nem akartam. - adott puszit fejem tetejére.
- Semmi baj. Nem a te hibád. Vagyis de! A te hibád! - böktem mutatóujjammal csupasz mellkasára. 
- És? Kitudnálak valahogy engesztelni? - rakta derekamra egyik kezét, így közelebb húzva magához. 
- Lehetséges. - hajoltam közelebb hozzá. 

Ajkaimat ajkaira nyomtam és egy hosszú szájra puszit adtam neki, de ő ezzel nem érte be.  Ajkaim után kapott és megcsókolt. Egy hatalmas nagy csókcsata keletkezett belőle.  Vad és vággyal teli csók volt.  Azt hiszem jó napom lesz. 




Zihálva váltunk el egymástól. Percekig csak egymás szemét fürkésztük. Justin szemeiről ajkaimra pillantott, majd vissza szemeimre. 

Vettem a célzást. Gyorsan kimásztunk a kádból és visszamentünk a szobába.  
Az ajtót kulcsra zártam  és reméltem, hogy Claireék nem most találnak ki valamit, hogy menjünk el valahova. 

Ledobtam magamról a törölközőt és Justint az ágyra löktem. 
Fölé másztam és ráültem ágyékára. A törölköző még rajta volt, de már érzetem, hogy valami készülődik odalent. 

Lassan és amilyen gyengéden csak tudtam megcsókoltam. Ez nem az  a vad csók volt mint az előbbi, hanem egy  érzéki, szerelmes csók. Ajkaink tökéletes harmóniában mozogtam egymáson. Ez volt életem legjobb csókja. 
Jobbat nem is kívánhattam volna. 

Egy hirtelen mozdulat és az eddig alattam fekvő fiú, már fölém kerekedve nézett le rám, gyönyörű barna szemeivel. 

Lassan közelebb hajolt és megcsókolt.  Fhúú basszus, utoljára talán 8. -ban smároltam ennyit. De egyik sem volt ilyen jó, mint amiket Justintól kapok.  Ő az az ember, akire mindig is vágytam. 

Míg csókunk megállás nélkül folytatódott tovább, kezeimet lejjebb vezettem és lerántottam a törölközőt Justinról. 

Tenyeremet mellkasára támasztva eltoltam magamtól. Felálltam és az erkélyhez sétáltam. Lehúztam az összes redőnyt és elhúztam az összes sötétítőt. 
Teljesen besötétítettem és visszamásztam az ágyba. 

- Véged van! - suttogtam szinte ajkaiba. Adtam rá egy puszit és végigpuszilgatva  kidolgozott, izmos hasát, lejjebb haladtam. 
Először csak kezemmel kényeztettem, majd  számba vettem hatalmas férfiasságát és lassan mozgattam fejemet fel-le. 
Justin száját férfias nyögések hagyták el. Belemarkolt hajamba. Gyorsabbra vettem a tempót és nem sokkal később, meleg folyadékot éreztem számban.
Kicsit undorodva, de lenyeltem. 
Felmásztam  Justinhoz, és megcsókoltam.  Ujjaival arcomat simogatta. 

- Ezek itt - mutogatta ujjait - nos, ezektől másodperceken belül a mennyországban leszel. - vigyorgott. 
- Csak van  egy kis hiba. - ültem fel.
- Mi? - ült fel ő is.
- Nekem nem az ujjaid kellenek! - hajoltam hozzá közelebb.
- Kérésed számomra parancs. - felállt és nadrágja zsebéből egy kis csomagot húzott elő.   
Kibontotta és felhelyezte magának.  Visszamászott az ágyba. Pontosabban fölém mászott. 

- Készen állsz? - nézett szemeimbe.
- Nem tudom. Talán inkább majd mádkor oké? - húztam az agyát.
- Tudod, hogy nekem nem mondhatsz nemet? - hajolt közelebb. 
- Tudom! - csókoltam meg. 
Csókunk közben, hát nem mondhatni, hogy lassan, sőt, inkább erőteljesen belém hatolt. A hirtelen mozdulat hatására, egy nagyobb nyögés hagyta el számat.  
- Kikészítelek! - ajkai súrolták enyémeket. 
- Alig várom! - suttogtam.

Lassan mozogni kezdett.  
- Ohh Istenem! - suttogtam.  Ez az érzés, ami ilyenkor hatalmába kerített, valami fenomenális volt.  Olyan gyengéd volt. Minden mozdulatában szeretetét véltem felfedezni.  Ilyenkor éreztem, hogy igazán az övé vagyok.    
Hajába túrtam, ő pedig ezzel gyorsított a tempón.
Szexistenhez illő mozdulatokat végzett. Nyögéseink az egész szobát betöltötték. 
Fantasztikus volt! Erős és határozott lökéseket csinált, ami még közelebb vitt a csúcshoz. 

- Justin! - ziháltam.
- Kérlek! Csak még egy ki-kicsit!  - kapkodott levegő után.
- Nem bírom! 
- Könyörgöm! - gyorsított a tempón. 
Hátam ívbe feszült. Körmeimet Justin hátába mélyesztettem. Nagyon nehezen tudtam már tartani. Úgy éreztem szét robbanok, ha most nem engedem el magam.
- MOST! - mondta Justin. Engedtem szorításomból és egy nagy sóhajtás keretében, elengedtem magam. 

- Fantasztikus voltál! - dőlt le mellém. 
- Ha én az voltam, akkor te mi?  - dőltem mellkasára. 
- Ezt naponta többször kéne csinálnunk! -  simogatta karomat.
- Benne vagyok! - pusziltam meg szíve helyét. 
- Szeretlek! Te vagy életem értelme! - szorított magához.
- Én is szeretlek! Nagyon! Senki sem tud elválasztani tőled! 

Még vagy 10 percig feküdtünk úgy, amikor megcsörrent a telefonom. Felálltam és az asztalhoz sétáltam. Anya hívott.

- Mondd! - mondtam unottan.
- Mikor feküdtetek le először? - kérdezősködött.
- Neked ehhez mi közöd? 
- Semmi, csak tudni szeretném.
- Oké. Osztálykiránduláson. Most boldog vagy? 
- Igen köszönöm. Felhívtam Clairet és megkértem, hogy vegyen neked egy terhességi tesztet, mert aggódom miattad és tudom, hogy te úgy sem vennéd meg. Szóval kérd el tőle és majd hívj, hogy mi lett az eredmény. - tette le.

- Ez bekattant. - néztem a telefon képernyőjét. 
- Ki volt az? - jött oda Jus. 
- Anyám. Azt akarja, hogy csináljak egy terhességi tesztet. 
- Akkor csináld meg!  Terhes úgy sem lehetsz, szóval semmi értelme, de csináld meg és akkor talán megnyugszik. 
- Igazad van! 

Felöltözünk és lemetünk. 
Elkértem Clairetől a tesztet és visszamentem a fürdőbe. Megcsináltam a tesztet.
Szélsebesen rohantam le a lépcsőn.

- TERHES VAGYOK!
                    
                         
  
Kezdet: 2013. 06. 23.
Vége: 2013.08. 11.



Hát, ennyi lett volna Carly és Justin története. Remélem tetszett és örömmel fogtok visszagondolni rá.!:) 
Sziasztok.!<33   

 

19. Szerelem...

És megint itt vagyok.:) Nem készültem semmi locsogással, szval csak annyit, hogy köszönöm szépen a komikat.!:) 
Iratkozzatok fel és komizzatok.!;)<33 És bocsii, ha unalmas lett...:/

*Justin szemszöge*


Minden rendben Carlyval.   Bekötözték a kezét, és már mehetünk is haza, amint felébred.  Kicsit sok vért veszített és ezért ájult el.  Nagyon megijedtem.  Vajon miért csinálta ezt? Miért akarta megölni magát? Mi késztette erre? Csak gondolkozom és gondolkozom a plafont bámulva.  Egyfolytában pörög az agyam.  

- Justin! - szólt Claire.
- Igen? - fordítottam felé fejem.
- Miért csinálta ezt?  
- Nem tudom. - ráztam fejem. 
- Haragszik ránk vagy mi? Mondott neked valamit? -  oké megértem, hogy ő is aggódik, de hagyjon már békén! 
- Nem nem mondott semmit.  Csörgött a telefonja én odaadtam neki, ő elment telefonálni és nem jött vissza.  Elindultam megkeresni. Amikor megtaláltam, már véres volt a keze.  
-   Tuti az anyjával van valami. 
- Honnan veszed? 
- Ismerem Carlyt.... -   és ekkor felébredt.  Köhögni kezdett szóval felébredt.  Felálltam és odasétáltam hozzá. Claire, pedig szó szerint odarohant. Legjobb barátnők...
 - Carly! Carly jól vagy? Minden oké? 
- Igen Claire jól vagyok, nyugodj meg! - nyugtatta Carlyt.   Leültem mellé. 
- Miért csináltad ezt? - kérdeztem tőle.  Felült az ágyon. Kicsit megszédült, így majdnem leesett, de karjánál fogva megtartottam.
- Én...csak..nem tudom.  Anyám felhívott az este és azt kérte, hogy menjek haza. Persze én megmondtam neki, hogy nem megyek és hogy hagyjanak egy kicsit élni. Kérdezte, hogy te is itt vagy-e.  Megmondtam neki, hogy igen itt vagy, mert nélküled úgy sem jöttem volna el. Aztán azt mondta, hogy te nem is szeretsz engem  és, hogy egy kurva vagyok. - itt nagyon meglepődtem.  Pont Carlyra mondja, hogy kurva?  Bárkitől, ismétlem bárkiről eltudnám képzelni, hogy kurva, de Carlyról nem. Róla soha.  És mégis miért mondta ezt rá. 
- Ezután mérges és egyben szomorú lettem. - folytatta - Kerestem egy nyugis helyet mondván, hogy már nem akarok tovább élni. Nincs értelme. Ti nagyon nem is foglalkoztatok vele, hogy eltűntem, anyám szemében, pedig egy kurva vagyok. Semmi értelme sem lenne az életnek.   Találtam egy éles követ és.... - csuklójára mutatott. 
-   Te- úr- isten! - mondta Claire szótagolva  és leült.
-  Azt hittem, már nem is érdekellek titeket. - hajtotta le fejét.
-  Csak azért, mentem olyan későn, mert  azt hittem még telefonálsz. Többször is megnéztelek, de még mindig ott álltál.   Aztán amikor már vagy tizedszerre néztelek meg, már nem voltál ott. Elindultam oda, de nem találtalak.  - kezdtem kicsit ideges lenni. Hogy hihette azt, hogy már nem is szeretem és, hogy már nem  érdekel?  Az anyja biztos teletömte a fejét mindenféle hülyeséggel. És ő honnan veszi, hogy nem szeretem?  Alig ismer.  

Még utoljára megvizsgáltál Carlyt és végre visszamehetünk a házba. Fáradtak vagyunk.  Én nem aludtam éjjel és szerintem Claire sem. Oliver visszament a házba. Szerintem ez egy kicsit bunkóság volt tőle, de hát ő Oliver. Mindig is ilyen volt.  Kint az ajtó előtt Carly anyja várt minket. Hogy került ide? Honnan tudta, hogy hol vagyunk?  Carly nem beszélt vele, inkább kiment Claireel. Az anyukája nem is nagyon törődött vele. Én maradtam, mert beszélni akarok vele. Van egy olyan érzésem, hogy ő is  velem.

- Miért mondtad azt neki, hogy nem szeretem? - kérdeztem tőle.
- Ugyan már Justin! Ismerem a fajtádat. Te sem vagy más, csak egy nőcsábász. Biztos azért vagytok még együtt, mert  még nem sikerült ágyba vinned. Elhitetted vele, hogy szereted. Carly még kicsi és befolyásolható.  Mindent elhitt neked. 
- Ez nem igaz!  Lehet, hogy régen ilyen voltam, de megváltoztam.  - tudom nem kéne így beszélnem egy felnőttel, de nagyon felhúzta az agyam...
-  Jól van és hiszek neked. De  ha egyszer is, meg mered bántani..nagyon meg fogod bánni! - ez most komoly megfenyegetett? 
- Szeretem őt.  -  és azzal a mondattal ott is hagytam.
 


*Carly szemszöge, már a házban*


Claireékkel nem törődve, felmentünk a szobába. Justin a kórház óta nem szólt hozzám. Tuti beszélt anyámmal. És hát anyámat  ismerve, biztos felhúzta valamivel az agyát. Igen biztos. Justin azóta teljesen feszült.  Bementünk a szobába és bezártam az ajtót. Nem gondolhatok semmi olyanra, csak nem akartam, hogy most bárki is bejöjjön.

- Figyelj Justin sajnálom!  Csak olyan szarul éreztem magam.  -  öleltem meg.  Nem ölelt vissza. Meg sem mozdult.   Karjait, melyek teljesen megvoltak feszülve, maga mellett tartotta.  Leszedte magáról kezeimet és leült az egyik székbe.  Én sem bírtam tovább, leültem az ágy közepére törökülésben.  Justin felállt és fel-alá járkált a szobában. Nem bír sokáig ülni, ha ideges...
Állkapcsa, karja, konkrétan az egész teste, tisztára meg volt feszülve.  

Még járkált egy darabig, aztán megállt velem szembe. Kezem után nyúlt és felhúzott magához.  
- Sajnálom! - mondtam. Nem nézett rám. Fejem fölött átnézve bámulta a falat.  - Nem tudom, mi ütött belém.  -  igazából, nem is értem miért kérek bocsánatot.  Talán azért, mert érzem, hogy most nagyon megbántottam? Szerelem...    

- Hogy hihetted azt, hogy nem szeretlek? - nézett le rám, mivel vagy egy fejjel magasabb volt nálam. 
- Nem tudom. Nem tudom miért, de elhittem anyának mindent, amit mondott tegnap. 
- Figyelj! - fogta meg kezemet.  -  Nem kell mindent elhinni mindenkinek! Szeretlek!  És ígérd meg, hogy SOHA, SOHA többet nem csinálsz ilyet! - emelte fel bekötözött kezemet.
- Megígérem! 
- Biztos?
- Igen! 
- Akkor jó. Szeretlek! - ölelt meg. 
- Szeretlek! - öleltem vissza.  

Arcomat két keze közé fogta és lassan, gyengéden megcsókolt.

18. Carly megakarta ölni magát...!

Sziasztook.!:) Meghoztam az új részt. Lehet kicsit beteges lett...Köszönöm szépen a komikat.!  Megnéztem és láttam, hogy már 6 rendszeres olvasóm van.!:D Köszönöm szépen ezt is és szeretném, ha gyarapodna a rendszeres olvasók száma.;) 
A másik 2 blogomnál is már említettem, hogy szeretném, ha a komitokban megemlítenétek, hogy mi az, amit szívesen olvasnátok a blogban. Más néven ötleteket kérnék.  
Ha tetszik amit írtatok ötletnek, akkor megpróbálom beleépíteni a történetbe. Vagy lehet úgy csinálom meg, hogy 1-2 ötletből kiszedek néhány részt és összerakom 1 történetté. 
Remélem tetszeni fog ez a rész is és kapok komikat +     1-2 rendszeres olvasót.!;)  Jó olvasást!<33


Reggel arra keltem, hogy valaki simogatja az arcomat.  Nem kellett sokat találgatnom, mert tudtam, hogy Justin az.  Az érintésétől mindig libabőrös leszek. Olyan gyengéd.  

- Jó reggelt! - mondtam álmosan, miközben kinyitottam a szemem. 
- Jó reggelt! - mosolygott rám féloldalasan.  Ez a mosoly...ezzel meg is tudna ölni..
-   Ne...ne akarj megölni! - ültem fel.
- Mégis mivel tudnálak? - ült fel ő is.
- Ezzel. - mutattam arcára. 
- Nuygi nem foglak. Kár lenne egy ilyen  lányért mint te! - közeledett és kaptam egy jó hosszú szájra puszit.   

Felöltöztünk és lementünk. Claireék még aludtak.  Gondoltam valami emlékezetes ébresztés kéne nekik. Csak még nem tudom mi. Leültem a kanapéra és gondolkozni kezdtem.  Mi az, amit Claire mindennél jobban utál?  

- Sziasztok! - lépett ki Claire a fürdőből. Ohh basszus! Ezek szerint már felkelt.   -  Sziaa csajoos! - ölelt meg.
- Szió szívem! - öleltem vissza. 
- Justin! - intette felé és a konyhába indult. Nagyon jó kedve van ma reggel. Mit csinált ez éjszaka? Felálltam és utána mentem. 
- Claire! Mitől van ilyen jó kedved? Mit csináltál te éjszaka? - ültem le.
- Semmit. Csak nagyon várom már az esti bulit. - kortyolt bele narancslevébe.
- És éjszaka sem történt semmi? - vigyorogtam. 
-  Nem. Mondom, hogy  csak várom az estét! Meg van már a ruhád? - kíváncsiskodott.
- Igen. Neked?
- Igen. 
- Megmutatod? 
- Azt hittem már meg sem kérdezed! - rántott magával és felrohantunk az emeletre. 
Időközben Oliver is felkelt, mivel már Justinnal beszélgetett. 
Én leültem az ágyra, Claire pedig dobálni kezdte a ruháit.  Atya ég! Mennyi ruhát hozott magával?! Claire már vagy 5 perce félig a szekrényben lóg és még mindig nem találta meg a ruhát.  Aggódnom kéne, hogy esetleg megfullad a sok ruha között? Amannyi ruha van itt....kész óceán!

- Megvan! - mászott ki a szekrényből. 
- Vedd fel! - nem kellett neki kétszer mondanom. Levette pizsamályát, felkapott egy melltartót és felvette a ruhát is. Egyáltalán nem zavarta, hogy itt vagyok. Elvégre lányok és legjobb barátnők vagyunk.  Sosem voltunk szégyenlősek. 
- Aztaa! Hallod minden pasi téged fog bámulni!  Ennél kihívóbb ruhát, már csak Lola tudna felvenni. - Lola...hát hogy is mondjam? Egy kurva. A szomszédunkban lakik és hát nem egyszer kerültünk összetűzésbe.    Claire elképesztően nézett ki! Eleve gyönyörű lány volt és az alakja is fantasztikus.  

  Persze állítólag nekem is megvannak ezek az adottságaim, de én ezeket valahogy sosem látom magamban.  
- Tetszik? - fordult meg saját tengelye körül.
- Nagyon állat! 
- Huuh akkor jó!  Féltem, hogy szar lesz és nem fog jól állni. Nem kurvás?
- Nem egyáltalán nem! Ha Lola venné fel, akkor talán igen,   de rajtad valami eszméletlen! Nagyon cool.  Nekem lenne ilyen testem!
- Ne mondj már ilyeneket! Neked is van ilyen! Sőt! Jobb is. Ölni tudnék, az olyan kockás hasért mint a tiéd! Nem túl lapos, de nem is túl kockás.
- Gyere el velem legközelebb edzeni. Az edző nagyon jó pasi! - vigyorogtam.
- Na na naaa! Ha jól tudom, van barátod!  És ő sem néz ki valami szarul. Tudod te milyen féltékenyek rád a csajok? 
- Legyenek. Engem nem zavar. Álmodozni lehet, de nem érdemes. - kacsintottam és közben elröhögtem magam. 
- Akkor most te mutasd a ruhádat! Gyerünk gyerünk! . átmentem a szobámba és vissza Clairehez. Az én ruhán nem volt ennyire kihívó. Jobban szeretem a visszafogott, egyszerű dolgokat.  Ezért is vagyunk ilyen jóba Claireel.   Ez volt a ruhám:

- Nem valami nagy cucc. Tudod, hogy nem szeretem a kihívó dolgokat. - néztem végig magamon. 
- Most viccelsz? Tökéletes! Nagyon illik hozzád!  És azok a virágok.. nagyon cukik. 
- Igen az nekem is tetszik. De olyan fura, hogy melltartó sem kell hozzá.
- Hülyén is nézne ki melltartóval! Így tökéletes ahogy van. És te is így vagy tökéletes. 






Levettük a ruhákat és visszamentünk a fiúkhoz. 
Mivel már olyan  1 óra körül lehetett, elmentünk kajálni, egy közeli  étterem féleségbe.  Nagyon finom volt a kaja és jó nagy adagot is adtak.   
A délutánt már készülődéssel töltöttük. Legalábbis én is Claire. Hajat mostunk   és meg is csináltuk egymás haját. Régen volt már ilyen csajos délutánunk. Nagyon hiányzott már.  Kifestettük egymás körmét....stb.  Imádom ezeket a napokat!


A buli már vagy 2 órája javában folyik. Nagyon jól érezzük magunkat. Nagyrészt azért, mert tényleg állati a hangulat, de persze nem kevés pia is van bennünk. Azért annyira még józanok vagyunk, hogy tudjuk, hol vagyunk, kivel és hogy hogyan jussunk haza.  Meg persze a hazavezető utat is tudjuk....nagyjából.

- Kicsim rezeg a telefonod! - adta kezembe Justin a telómat. Odaadtam neki, hogy legyen nála. mert nekem nincs zsebem, de otthon sem hagytam volna szívesen.  Kicsit arrébb mentem, hogy halljam is amit mondanak. 

- Igen? - szóltam bele. 
- Carly! Gyere haza! Most! 
- Anya? Minek menjek haza? Hagyjatok   már élni egy kicsit!  Semmi bajom sincsen minden rendben van Claire is itt van megnyugodhatsz. 
- Justin is ott van?
- Igen. Nélküle el sem jöttem volna!
- Carly ne csináld ezt! Az a fiú nem is szeret téged!  És az a csók amit itt leműveltél tegnap...felháborító volt! Én nem egy kurvának neveltelek!
- Tessék? Kurvának? - ordítottam. - Te csak egy kurvának tartasz?  Akkor élj boldogan, mert  többet nem látod ezt a kurvát! - tettem le sírva a telefont.  Az anyám egy kurvának tart? Akkor megnyugodhat! Sosem fogja már látni az ő kurva lányát.

Egyre rosszabbul érzem magam, talán a pia teszi, de lehet, hogy csak anya miatt. Nem is értem, hogy minek élek még, talán egyszerűbb lenne minden, ha nem lennék ezen a világon. Justinék észre sem vették, hogy eljöttem, anyám egy kurvának tart.  Kerestem magamnak egy nyugis, a bulitól messze lévő sziklát. Leültem, és kerestem egy éles követ. Gondoltam a bal kezemmel kezdem, majd ha még lesz erőm akkor a jobban is kárt teszek, biztos ami biztos, nem akarok élni! Elkezdtem egy nagy érrel, a vérem szinte ömlött, de nem érdekelt. Iszonyatosan fájt.  Legszívesebben sikítottam volna, de én akartam ezt. Majd egy üvöltő hangot hallottam…

 -Carly hát itt vagy! Már mindenhol kerestelek! - üvöltött nekem Justin, megkönnyebbült hangon.. Nem válaszoltam, csak kisírt szemekkel ránéztem, nem foglalkozva Justinnal folytatni akartam. Mikor egy fél hirtelen kirántotta a kezemből az éles követ, nem értettem miért tette. Oda ült mellém és nézett rám gyönyörű barna szemeivel, kérdően rám tekintve.
 - Kicsim minden rendben?   –  letörölte az arcomról a könnyeket. Nagy levegőt vettem és belekezdtem. 
- Nem tudom, hogy mi keresni valóm van itt. Anya...- Töröltem meg az arcom, pont a véres kezemmel. egyszer csak  minden elsötétült. Csak Justin kétségbe esett kiabálására emlékszem, és valami féle szirénára. 

*Justin* 

Nagyon megörültem amikor Cralyt megtaláltam, bár akkor sem érettem, hogy mit csinál egy sziklán… Majd közelebb léptem, hozzá és észre vettem a kezében egy éles követ , egyből kitéptem az ujjai közül, és leültem mellé. Kérdően néztem rá, majd megtötem a csendet 

- Kicsim minden rendben? – törtem le az arcáról a könnyeket.
 - Nem tudom, hogy mi keresni valóm van itt. Anya...- törölte meg az arcát, ami a kezétől hirtelen véres lett, gyorsan megfogtam a kezét, hogy vajon mit csinálhatott vele,akkor már minden tiszta volt, a szülei, a veszekedés, az éles kő,  a kisírt szemek Carly megakarta ölni magát.. Majd egyszer csak elájult. Azonnal hívtam a mentőket, majd Clairet és Olivert.  

17. Smároltál Claireel?

Köszönöm szépen a 6 komit!:) Picit reménykedtem, hogy több lesz, mert az előzőkre több jött, de nem baj. 
Mondjuk meg is értem, mert az előző rész nem lett valami hú de jó!
És BOCSIII, hogy ilyen későn hoztam....:(<3





Mivel Justin eléggé gyorsan hajtott, ezét vagy 5 perc alatt ott is voltunk Clairéknél. 
Még mindig nagyon ideges vagyok Harold miatt. 1 hete ismer. Hogy jön ő ahhoz 1 hét után, hogy megmondja kivel járok meg ilyenek. És ami a legjobban bosszant, anyám mi a faszért hagyja ezt? 
Amíg nem jött ez a hapsi, addig anya is nagyon bírta Justint.  Semmi baja nem volt vele. De nem érdekel mit mondanak. Szeretem Justint és kész. 
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk be a házba.  Mintha otthon lennék  kopogás/csngetés nélkül benyitottam. Nálunk ez mindig így megy.   Anyuékat sem zavarja. 

- Megjöttünk! - kiabáltam.
- Sziasztok! - intett Oliver a kanapéról. 
-  Csá tesó! - pacsizott le vele Justin, majd leült mellé.
- Claire? - kérdeztem. 
- Még a szobájában pakol. - mondta Oliver.  Felmentem és megnéztem mit is pakol ilyen sokáig az én legjobb barátnőm. Egyszerűen imádom Clairet!

- Hahi csjooos! - öleltem meg.
- Szióóó! - ölelt vissza. - Jókor jössz! Segítesz pakolni? 
- Persze. De mit kell neked még pakolni?
- Ezeket összeszednéd? -  nyomott kezembe egy listát - És akkor már minden  meg lesz. Még én is összeszedek pár cuccot. 
- Oké. Tartozol egyel! 
- Tudoom! De köszii! - ölelt meg.
- Szívesen, de siess! - toltam el magamtól - Na akkor mi is kell neked? - néztem végig a listán.

Sampon
Balzsam
Fésű
Telefon töltő
Szexi pizsim   
És az összes cucc, ami a fiókomban van

- Szexi pizsim?? Mire kell az neked Claire? Csak nem lettél rossz kislány? - nevettem.
- Hahahahahaa!  Tudod te azt. És mi van ha ez lettem? Mit vársz tőlem, Oliverrek járok?  Na de inkább szedd össze azokat! - bökött a papírra. 
Elindultam a fürdőbe összeszedni a dolgokat.  Sampon, balzsam.....és végül kipakolni mindent a fiókból.  Pakolás közben egy eléggé fura dolgot találtam a fiókban.  Egy rózsaszín szőrös bilincset. 

- Jézusom Claire!  Ez meg mi? - nevettem miközben kihúztam a fiókból  a bilincset. Te atya ég! Miket csinál ez a lány?!
-  Ne máááár! Tedd bele e bőröndbe! - vette ki kezemből és beledobta az előbb említett dologba.  
- Kezdem sejteni mit is akarsz csinálni... - nevettem tovább.
- Mintha te nem próbáltad volna még ki! - vágta be a durcit.
- Naaaa ne legyél már ilyen! - öleltem meg - Csak hülyéskedtem tudood. - fúrtam fejem nyakába. 
- Tudoom! - ölelt vissza - Remélem hoztál buliruhát, mert este buli lesz! - tolt el annyira, hogy lássa arcomat.
- Igen hoztam. Anélkül el sem indulok! - kacsintottam.
- Oké ez megdumálva.  Nem tudod, hol a telóm?
- Ööööm nem nem láttam. Várj megcsörgetlek. - és elővettem telefonomat. Kikerestem Claire nevét.
- Jézusom! Miért ez a kép van bent? Borzalmas... - káromkodott, mikor meglátta, hogy melyik képét raktam be a neve mellé.
- Nem is igaz! Nekem tetszik!  

                                 Ő Claire. Imáddooooom! Ő a legeslegjobb barátnőm.<33 Annyira imádjuk egymást, hogy néhányan  kicsit félreértették ezt az egészet....:DD  De nem csak barátok vagyunk!

- Csajok jöttök már? - jött be a szobába Oliver.
- Igen megyünk! - engedtük el egymást és lementünk. Justin az ajtónak támaszkodva várt minket. Ahhhw olyan szexi amikor így áll. Meg úgy eleve az.  Odamentem hozáá és megcsókoltam. Természetesen visszacsókolt.  

- Khööömmm...mehetünk? - állt mellénk Claire. Bólintottam  és elindultunk kifelé. Justin kocsijával mentünk.  Útközben sokat hülyéskedtünk és röhögtünk. 

Ez a hely valami csodálatos! Nem is tudom Claire miért nem mesélt soha erről a helyről. A ház közvetlen a tengerparton van. Senki sincs a közelben. A szomszéd ház vagy 500 méterrel arrébb van. Tökéletes. 

Épp az ágyon feküdtem amikor Claire rohant be.

- Carlyyyyyyy! - huppant le mellém az ágyra. - Ezt nézd mit találtam. - tartott arcom elé egy könyvet.
- Úristen! - vettem ki kezéből - Ez mikor  volt? 
- Tavaly amikor Taylor szakított veled és elmentünk bulizni. Annyira bebasztunk, hogy lesmároltuk egymást. - és tényleg smároltunk. Nem emlékszem rá, de van bizonyíték...

Igen igen ez sokak számára undorító és most biztos leszbikusnak  vagy kurvának  tartotok, de ez nem így van. Tényleg nagyon  be voltunk nyomva és...hát igen.. Én sem gondoltam magamról soha, hogy ilyet csinálok.  De nem történt semmi más!!

- Oké erről a fiúknak nem kell tudnia! - csuktam be a könyvet, ami bizonyára Claire régi naplója lehetett. 
- Miről nem kell tudnunk? - jöttek be a szobába. A könyvet gyorsan a hátam mögé dugtam.  Na jó most mi a francot mondjunk nekik? Elvégre mégsem mondhatjuk azt nekik hogy: Ááá semmi csak tavaly smároltunk egy sort.
Most legyél okos Carly.  Félve Claire felé pillantottam, aki szintén olyan fejet vágott mint én. Ahhj mit mondjunk nekik? 
- Miről nem kell tudnunk? Elmondanátok? - tárta szét karját Oliver.
- Hát arról, hogy....hogy a szomszéd..egy nagyon..nagyon idegesítő ember? - nézett rám Claire.
- Igen! Jobb ha nem beszéltek vele! Kissé kattant az ember.  - erősítettem meg Claire válaszát.
- Oké ezt nem vesszük be! Mit rejtegetsz a hátad mögött? - jött Justin közelebb.
- Semmit. Semmi sincs a hátam mögött. 
- Biztos? - mászott fölém Justin és megcsókolt. Késztetést éreztem, hogy visszacsókoljak.
Észre sem vettem, de amíg én ámuldoztam Justintól, addig ő hátam mögé nyúlt és kivette a könyvet.
- Baszd meg Carly! - állt fel Claire és kapkodni kezdett a könyvér.
- Bocsii, de kicsit elkábultam. - álltam fel és én is a könyv után hadonásztam. - Justin add vissza kérlek! 
- Mi van? Ti smároltatok? - nevetett fel. Röhög rajta?  Azt hittem tökre ki lesz akadva. 
- Ez komoly? - vette el a könyvet Oliver.
- Ez komoly Carly? - nevette még mindig Justin.
- Claire hallod cica, te egy állat vagy! - röhögött Oliver is. Én nem értem ezeket a srácokat.
- Ahhj igen csókolóztunk,de csaj egyszer és nem történt semmi más! - ismertem be. 
- És akkor is halálrészegek voltunk. Elmentünk ketten bulizni, Carly akkor szakított a pasijával és... - intette a napló felé.
Justin és Oliver hatalmas röhögésbe törtek ki. Most komolyan nem értem őket. Clairrel értetlen fejjel néztünk őket. 
- Most nem értelek titeket. Azt hittem tökre ki lesztek akadva és undorodni fogtok vagy valami ilyesmi. - álltam fel.
- Ha undorodnék, megtenném ezt? - kérdezte Justin és derekamnál fogva magához rántott, majd megcsókolt.  Ahhhhw olyan jól csókol! Imádooom!<33

Az este többi részét filmezéssel töltöttük. Meg  beszéltük, hogy holnap  este elmegyünk bulizni, napközben meg majd kitalálunk valamit. Már nagyon késő van és fáradtak vagyunk így eljöttünk aludni. Justin azóta is röhög a smárolós dolgon, én pedig még mindig nem értem. Pasik..!  Néha bonyolultabbak mint a nők!  
Most itt fekszek Justin karjaiban és várom, hogy elnyomjon az álom...

Sajnálom, ha nem lett olyan jó/izgalmas mint amit vártatok..:/ Kicsit későn kezdtem el írni és elfáradtam...
A következő részbe megpróbálok több izgalmat vinni. 
Azért megköszönném, ha ide is írnátok komikat!<33 
 








 

 

16. Pont te tiltasz el tőle?!

- Sosem fogsz elveszíteni! - mondtam és karjaimat nyaka köré fontam.
- Remélem is! - adott puszit számra. - Most megyek. Holnap suli. 
- Oké. 
- Szeretlek! - szorított magához.
- Én is téged! - elváltunk egymástól és elindult kifelé. 
- Holnap reggel érted jövök  fél 8-ra. Legyél kész! - kacsintott az ajtóból.
- Jó készen leszek! - csuktam be az ajtót.  

Holnap hétfő..ne már!!  Én is ügyes vagyok ám nem tanultam semmit holnapra.  Jó oké nem mintha  máskor tanulnék,  de azért néha-néha kinyitok egy-egy könyvet.   Csak nem engem fognak feleltetni...

MÁSNAP

Ezt elkiabáltam! Most feleltem  töriből és persze, hogy egyes lett... Utálom a tanárt! Nem mintha ő szeretne engem..

- Faszom baszd meg ebbe a rohadt tanárba! - ütöttem bele ököllel a szekrényembe. 
-  Nyugi Carly! Figyelj szívi ezt TE cseszted el, mert nem tanultál! 
- Köszi Claire nagyon köszönöm!
- Nincs igazam?
- Ahhj de igen. Kurvára elegem van belőle! Amikor tanulok, hót  ziher hogy nem én felelek. Most meg, most baszod én kapok szar jegyet.. 
- Majd kijavítod! Hisz van még másfél heted. - ölelt meg.
- Sokra megyek azzal a másfél héttel. - öleltem vissza. - Így is úgy is bukásra állok belőle.
- Csak megadja a ketteset.
- Áhh szarok rá. Megbukok, megbukok.  Sosem volt az erősségem a töri.
- Igen azt tudjuk. - nevetett. - Menjünk kajálni. Éhen halok! - húzott az ebédlő felé.
- Mint mindig. - vettünk kaját, és leültünk az egyik szabad asztalhoz.   Általában inkább hülyülünk és röhögünk mint, hogy együnk, vagy másik esetben házit írunk. De ez nagyon ritkán fordul elő. 

- Hali csajok! - ült le hozzánk Oliver és Justin. 
-  Szia kicsim! - adott puszit Justin.
- Helló. - öleltem át. 
- Nagy a szerelem. - mosolygott Claire.
- Pont te mondod, aki egész eddig smárolt a pasijával?! 
- Egyszer élünk! - nevetett. 
- Házi? - mutatott Jus az előttem heverő füzetre.
- Aham. Mivel tegnap és azelőtt valaki annyira lefoglalt, hogy nem tudtam megcsinálni.
-  Huuh akkor nagyon jó fej gyerek lehet. - vigyorgott.
- Egoista.
- Én? Én egoista? Ugyan dehogyis! - nem válaszoltam csak elkezdtem nevetni. Valljuk be,  Jus tényleg egoista...nem is kicsit.  Na jó ezt nem én mondtam!  

Justinnal mentem ma haza. Azt mondta, hogy mivel ő hozott el, ezért neki is kell elvinnie. 

- Itt is vagyunk.
- Gyere be légyszíííííí! - könyörögtem neki.
- De nem....
- Na kérlek!
- Jól van. - kiszálltunk a kocsiból és bementünk.  Anya valószínűleg itthon van, mert valamin nagyon röhög, De nem egyedül van. Logan  nincs itthon. Akkor meg kivel  röhög ekkorákat.  Kézen fogva besétáltunk a nappaliba, ahol anyám egy pasi (?!) ölében röhögcsél.  Ez meg ki? 

- Khöööm.. 
- Ohh sziasztok gyerekek! - pattant fel anya. 
- Jó napot! - köszönt Jus.
- Már megmondtam Justin, nyugodtan tegezhetsz.  Na szóval, Carly és Justin, ő itt Harold a barátom. Harold, ő itt a lányom Carly és a barátja Justin.
- Sziasztok! Engem is tegezhettek! 
- Oké akkor Helló! - fogtam vele kezet. Fura ez a pasi. Nem szimpi.  

Már vagy egy órája itt lent ülünk és beszélgetünk anyámmal, meg az új hapsijával.  Ez a pasi halál unalmas.  Jöhetne már egy alkalom, amikor elhúzhatunk innen.

- Megjötteeeeem! - kiabált Logan.  Ez  az!!  Ki rohantam, megragadtam Logan kezét és visszarohantam vele a nappaliba. 
- Nézzétek itt van Logan! Beszélgessetek vele, mi pedig felmentünk. Sziasztoook!  - hadartam el. Megragadtam Justin karját és felrohantunk a szobámba.  Na végre megszabadultam ettől a Haroldtól vagy kitől. Annyira unalmas és idegesítő! Esküszöm ennél még  Kendy is jobb. Na jó ezt nem mondtam komolyan. Kendy egy hülye kis kurva. Bezzeg apám ezt nem veszi észre. Mindegy. Én szóltam neki, nem hallgatott rám. Majd, ha jól otthagyja az a kis ringyó, akkor rájön, hogy nekem volt igazam.  

- Nem akarok senkit megbántani meg semmi, de ez a Harold egy kissé..
- Idegesítő és unalmas? - dőltem le az ágyamra.
- Hát igen. - feküdt le mellém Justin is. 


 1 HÉTTEL KÉSŐBB


És sikeresen megbuktam töriből. Tudtam, hogy ez lesz a vége, de nem nagyon izgatott. Engem nem érdekelt, anyám alig foglalkozik velem mióta megvan neki Harold, apám meg hát igen. Most különben is mit tudna velem kezdeni  hiszen ő Los Angelesben él, mi pedig Floridában.  Ennél messzebb már nem is tudott volna menni! Fáj, hogy  elváltak anyuval, fájt, hogy elköltözött, és fájt, hogy ilyen messze költözött. Igaz minden évben minimum 2x elmegyünk hozzá Logannel. De azt is csak akkor, ha Kendy nincs ott. Rettenetesen utálom azt a nőt! Logan is utálja, de én jobban. Hülye nyávogós liba. 

- Carly Else azonnal gyere ide! - kiabált anya.- Tudom, hogy a töri nem az erősséged és nem szereted, de nem hiszem el, hogy annyira nem voltál képes, hogy  annyit tanulj, hogy legalább a kettesed legyen meg! 
- Anya hidd el én tanultam és próbálkoztam javítani, de a tanár utál engem!
- Akkor is igyekezhettél volna jobban!
- Bocs hogy nem vagyok olyan szuper tanuló mint amilyen te voltál!
- Ne beszélj így édesanyáddal! - kiabált rám Harold. 
- Te meg mit szólsz ebbe bele? Semmi közöd hozzá! Inkább húzzál vissza a tévé elé és ne avatkozz bele!
- Oké Carly figyelj! Anyáddal azt vettük észre, hogy mióta együtt vagy Justinnal, azóta romlanak a jegyeid. Az a gyerek nincs rád jó hatással Carly! Nem találkozhatsz vele többet! - egy hete ismer és már ő dönti el, hogy mi lesz velem?!
- Te még is ki a faszom vagy nekem, hogy már az én sorsomról döntesz?! Tudod mit? 17 éves vagyok  és pont ezért, nem TI fogjátok eldönteni, hogy mit csinálok, kivel beszélgetek, kivel találkozok és hogy ki lesz a pasim!  
- Elég! - üvöltött anya. - Most azonnal  bocsánatot kérsz Haroldtól, amiért így beszéltél vele! 
- Szakadjatok le rólam! - kiabáltam és felrohantam a szobámba.  Nem tilthatnak el Justintól. 17 éves  vagyok. Nem mondhatják meg, hogy ki lesz a barátom. Elegem van belőlük!  Utálom őket! Csörgött a telefonom. Claire az.

- Hahi csajos! Akkor mehetünk?
- Hova? - szipogtam.
- Tudod, megbeszéltünk hogy négyen elmegyünk a szüleim nyaralójába egy hétre. Jössz vagy nem?
- Persze megyek. 
- Oké. Akkor 6-ra gyere át. Puszi!
- Szia! - azzal le is tettem.  Felhívtam Just, hogy jöjjön el értem. 

- Szia kicsim! Eltudnál jönni értem 17:45 -re? Onnan tudnánk menni Clairehez.
- Szia! Persze igen ottleszek. De mi a baj? Csak nem sírsz?
- Majd a kocsiban elmondom. Most megyek pakolok. Szeretlek!
- Én is. - és ki is nyomtam. 

Bőrönd elő, és belerakni a fél szekrényemet. Fogkefe, fésű, hajgöndörítő, sampon és még egyéb hasznos cuccok.     Egy kocsi közeledését hallottam. Kifutottam az erkélyre és láttam, hogy Jus megjött.  Felkaptam a bőröndöm és lerohantam a lépcsőn. 

- Hova hova kisasszony? - jött oda anya  csípőre tett kézzel.
- Nem mindegy az neked? - vettem fel a cipőmet.  Kinyitottam az ajtót és indultam kifelé. Jus a kocsinak támaszkodva várt rám. 
- Nem mész sehova! - rántott vissza Harold.
- Még jó, hogy nem te mondod meg! - rántottam el kezem és Justinhoz rohantam. Átöleltem és szenvedélyesen megcsókoltam úgy, hogy anyáék azt tökéletesen lássak.  Beraktam a cuccomat a csomagtartóba és beültem a kocsiba. Padlógáz és GO CLAIRE!  

- Mi volt ez az előbbi? - nézett egy pillanatra felém Justin.
- Megbuktam töriből, ezért Harold eltiltott tőled. Nem mehetek sehova, nem csinálhatok semmit. 
- Ezért szeretlek én téged! - kacsintott rám.  


 Senki sem mondhatja meg nekem, mit csináljak!

 Remélem ez a rész is tetszett!:) Köszönööm szépen az előző részhez való komikat!  Ide is várom őket!;)<33

VÁLTOZTATÁS!!

Sziasztook!:) Most bocsi de nem résszel jövök. Na szóval a lényeg az lenne, hogy lesz egy kis változtatás a blogban.  Úgy volt, hogy Carlyék eddig végzősök.  Na ez az a dolog ami változni fog.  Mivel nem tudom, hogy hogyan lehetne folytatni a blogot, ezért változtatok  és mostantól Carlyék 10-dikesek és 17 évesek lesznek.  Remélem ezek után is olvasni fogjátok és kommentelni a blogot!:) <33

15. You never lose me.!

 MEGHOZTAM EZT A RÉSZT IS.   KÖSZÖNÖM SZÉPEN A  7 KOMIT!:) NAGYON ÖRÜLTEM NEKI.  JÓ OLVASÁST!;)<3






Érdekes egy délután lesz!
 

Nagyon remélem, hogy már tényleg nem éreznek egymás iránt semmit!  Lehet, hogy csak azért van velem Jus, hogy elfelejtse Jessicát?  Ne ne ne! Inkább nem gondolok erre.   Egyszerűen, csak jól érzem magam. Justinnal.  A pert nem volt olyan messze, így gyorsan odaértünk. Kipakoltuk a cuccokat a kocsiból és kerestünk valami helyet, ahol árnyék is van, de napozni is lehet.  

- Mondjátok, hogy itt jó ez a hely!  Egy métert sem bírok tovább menni!- nyavalygott Logan.
- Logan. Kb 100 métert jöttünk el a kocsitól. Ez most komoly, hogy ennyit nem bírsz? - nevettem el magam. Logan mindig is nagyon, nagyon lusta volt.  Leraktunk mindent. A srácok elmentek úszni egyet. Én kint maradtam napozni Jessicával. Kezd idegesíteni a csaj. Állandóan Justin bámulja.  Kezdjek aggódni?

- Jobb ha vigyázol vele.- törte meg a csendet,de nem nézett felém.
- Mégis kivel?
- Hát Justinnal. Nem  az a fajta, aki sokáig bírja egy csaj mellett. tennéd, ha  .- utálom ha okoskodnak.
- Attól még, hogy jártál vele, az még nem azt jelenti, hogy mindent tudsz róla. 
-  De én    a helyedben lennék nem lennék ilyen  nyugodt.
-  Kezdesz nagyon idegesíteni.
- Higgy nekem!  Amíg együtt voltunk nem egyszer csalt meg. 
- Akkor miért bocsájtottál meg neki?
- Mert azt hittem tényleg szeret. De tévedtem.  Senki sem szeret úgy igazán. Mindenkit csak kihasznál. Jobban tennéd, ha szakítanál vele.
- Blah blah blah......hidegen hagy a véleményed. Látszik, hogy még nem tetted túl magad rajta.  
- De igen én már nagyon is túltettem magam rajta.  Semmit nem érzek iránta.       Logant szeretem. 
- Apropó Logan. Ha bármivel megbántod a tesómat vagy valamit csinálsz vele, nem éled meg a másnap reggelt. 
- Félnem kéne tőled? 
-  Én nem  foglak bántani. 
- Ohh akkor biztos felbérelsz valakit. Kinézem belőled.
- Nem kell felbérelnem senkit....
- Ch!

Ekkor Justinék futottak ki a vízből .

- Édes drága kicsi szerelmem úgy szeretlek! - ölelte át  felhevült testemet, az ő hideg, vizes testével. 
- Áááááá! Te nem normális!- ugrottam ki  a napozóágyból. - Idióta!- ütöttem meg mellkasát.
- És szereted ezt az idiótát? 
- Csak akkor, amikor nem ilyen hülye!
- Hülye? Igen?! Na gyere csak ide! - és felkapott vállára, majd a víz felé kezdett vinni.
- Ne ne neeeeee! Tegyél le!- ütöttem hátát.
- Oké! Te kérted.- mondta, majd beledobott a vízbe.  Feljöttem a víz fölé és levegőért kapkodtam. 
- Úgy értettem, hogy a parton tegyél le te seggfej! - igazítottam meg fürdőruhámat.
- Nem hallottam. Mit is mondtál?
- Semmit.- indultam el kifelé.
- Helyes! - egyik kezével átölelte vállamat és úgy mentünk tovább.
- Ajjjjj szeretlek te  majom! - öleltem át.
- Én is! - puszilta meg vizes hajamat.  Jessica ölni tudott volna a szemeivel, amikor meglátott minket.  Haaaj édes istenem látom rajta, hogy halál féltékeny. Szánalmas a csaj. Hát szegény Logan! Ha azt hiszi, jól kifogok jönni a csajjal, akkor nagyon rosszul hiszi. Már most utálom. Jó persze részben a féltékenység is beszél belőlem, de eleve nem olyan szimpatikus.            

- Kértek jégkását? - mentünk oda kézen fogva. 
- Aha persze. Jess? - nézett Logan Jessicára. 
- Igen köszi.
- Oké. Gyere kicsim.- indultam el Jussal.
- Carly! Nem mehetnénk mi ketten? - állított meg Logan.
- Valami baj van?
- Nem semmi, csak beszélni akarok veled.
- Jól van. Nem baj?- néztem Justinra.
- Nem semmi baj. Siess vissza! - puszilt meg.
- Oké. Logan mehetünk?
- Igen.- indultunk el.
- Miről akarsz beszélni?
- Nekem ez nem tetszik!
- Mi?
- Hát ez az egész. Hogy Justin meg Jessica.
- Igen tudom. Nekem sem tetszik. Szerinted van rá esély hogy.........esetleg.. ők ketten..újra..
- Nem hiszem.  Nem tudom.
- Hát az igazság az, hogy Justinon nem látszik, hogy érezzen még valamit Jessica iránt, de a barátnőd szerintem még szereti. 
- Szereti Justint?
- Hát igen. Amíg ti úsztatok, addig olyanokat mondott nekem, hogy vigyázzak Justinnal, meg hogy, jobban tenném, ha szakítanék vele. Érdekes a csaj. Te igazán szereted?
- Nem tudom. Tetszik meg minden, de nem érzem igazán, hogy annyira nagyon odalennék érte. De ha valami olyasmit csinálna, ami nekem nem tetszik, akkor azért kiakadnék. - megérkeztünk a büféhez. Vettünk 4 jégkását és indultunk vissza. 

Nem messze voltunk tőlük, de ők ezt nem vették észre. Jessica egyszer csak fogta magát és lesmárolta Justint. Nah még hogy túl tette magát Justinon!  Legszívesebben most odamentem volna és megtéptem volna a csajt, de próbáltam nyugodt maradni. Szóltam Logannek is, hogy majd otthon intézzék el és ne itt.

- Khöööm. Nem zavarunk? - köszörültem meg a torkom. Erre rögtön szétrebbentek. 
- Ez meg így mi volt? - ült le Log Jessica mellé.
- Őőő hát mi csak.....
- Oké oké! Nem kérem a részleteket! - emeltem fel a kezem. - Nesze! - nyomtam Justin kezébe a jégkását, amit a fejére kellene inkább öntenem! De nyugodt vagyok. Nyugodt. Túlságosan is. 

Megkértem a többieket, hogy inkább menjünk haza. Gyors összepakoltunk és haza mentünk. Egész úton nem szóltam senkihez.  Próbáltam kitalálni, mit mondjak Justinnak, ha hazaértünk. Ahhhj  de nehéz beolvasni valakinek, ha szereted!  Igazából n akarom nagyon lecseszni, mert a csaj csókolta meg, de visszacsókolt. Na mindegy.  Emiatt nem fogunk szakítani.  Haza is értünk. Hozzánk haza. Log hazavitte Jessicát így ketten voltunk otthon Jussal. Anya még dolgozik. Még hogy többet lesz velünk itthon.

- Még mindig szereted? - fordultam Justin felé.
- Micsoda? Nem! Én téged szeretlek! 
- Akkor miért csókoltad meg?
- Ő csókolt meg engem!
- De te visszacsókoltál! 
- Nem tudtam mit csináljak. Egyszer csak letámadott és nem tudtam mit csináljak.
- Szóval, ha nem tudod hogy, mit csinálj, akkor fűvel fával smárolsz?
-  Dehogyis!  Figyelj! - fogta tenyere közé arcomat.- Tudod, hogy szeretlek! Egyszer már majdnem elveszítettelek  és nem akarlak még egyszer. 
-  Sosem fogsz elveszíteni! - ráztam meg fejem és nyaka köré fontam kezemet. 









REMÉLEM TETSZETT!:) ERRE A RÉSZRE IS VÁROM A KOMIKAT!:)<33